„Értem, hogy élete legszebb pillanatait kívánja elnyújtani, mint mindenki, de ő a szervezete kárára. Merthogy már nem úgy bírja az éjszakázást meg az ivászatot, mint előtte” – A tények makacs dolgok, és ha nem vesszük figyelembe, attól még jelen vannak. Álmodozó pasi, realista barátnő.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Mi már egy újrakezdésben vagyunk, de lassan bánom, illetve látom, miért is szakítottam vele anno. Akkor nagyon fájt tudomásul venni és kimondani, de felgyűltek a dolgok. A legnagyobb problémám vele az volt (illetve most is az) hogy neki az életkora és a valóságfelfogása nem egyezik. Azt értem ez alatt, hogy nem érdekli, hogy idén lett 45, de ha még kivételesen jól tartaná magát, nem szólnék, de nem így van, mert az történik mindig, hogy nekiszalad dolgoknak, aztán koppan. Rossz irányokban gondolkozik. Nem értem, hogy miért nem lehet elviselni és tudomásul venni azt, hogy elmúlt már annyi, amennyinek képzeli magát?
Úgy beszél a haverjaival is, mintha még tele lenne lehetőséggel, hogy ezt vesznek, meg azt vesznek, ilyen meg olyan vállalkozásba kezdenek – csakhogy egyiknek sincs tőkéje ilyenekhez. De álmodozzunk róla, mint a 20 évesek. Ő 45 évesen is próbál még úgy viselkedni, öltözni és beszélni, mintha 20 lenne. Értem, hogy élete legszebb pillanatait kívánja elnyújtani, mint mindenki, de ő a szervezete kárára. Merthogy már nem úgy bírja az éjszakázást meg az ivászatot, mint előtte. Volt, hogy a buszon rám dőlve aludt el.
Mostanában volt, hogy azt mondta, ki akar próbálni valami küzdősportot, és egy gyerekkori cimborája elvitte egy edzőterembe gyakorolni, és kék -zölden jött haza, 3 napig alig bírt mozdulni. De folytatni kell, mert ő javíthatatlan fiatal.
És ez a mentalitás az egész életében jelen van, de nagyon nem áll jól neki. Mert egyszerűen már nem annyi idős, mint amennyinek szeretné hinni magát. Hiába mondják az optimisták, hogy az életkor csak egy szám és mindenki annyi, amennyinek érzi magát. Én is örülnék, ha így lenne. De sajnos a realitás elég kemény dolog. Mit tudok tenni? A korral nem inkább érni kéne?
